Saját versek - Bármit, csak azt nem!

Bármit, csak azt nem! 

1.   Új ismerős,
Nagyon kedves,
Megértő,
És rendes.

2.   Vele lennék szívesen,
Mindig és mindenhol,
De ez nem lehetséges,
Csak álmodozom.

3.   Nem láttam már
Több napja, nem,
S hiányzik a mosolya,
Hangja és Ő maga.

4.   Szeretném, ha szeretne,
Ha néha megölelne,
S ha fogná a két kezem,
Boldog lenne életem.

5.   Nálam szintek vannak,
A szerelem szintjei,
S minden egyes szintnek
Vannak jelei.

6.    A legelső szint,
Amit még elbírok,
Az az, mikor Ő az enyémbe,
S én az ő szemébe
Mélyen belenézek.

7.   A második szint,
Mi kicsit nehezebb,
Ha csak véletlenül is,
De kezéhez érek.

8.   Hozzáér a kezem,
S el is veszem rögtön,
Bocsánatot kérek,
És tovább bámulom.

9.   A harmadik szint,
Mely már sok nekem,
Hogyha kezét megfogom,
S el nem engedem.

10. A negyedik szint,
Ami ritkán fordul elő,
Ha megölelem,
S ő visszaölel.

11. Kell ez a testi kapcsolat,
Hogy érezzem: ott van!
Azért, hogy biztos legyek benne:
Mindig mellettem lesz.

12. Az ötödik szint,
Mikor még közelebb van,
Az a csók,
Mely örökre szól…

13. Tovább nem tudom,
Mert belegondolni is szörnyű,
Hogy bármit eltervezek,
Vele nem tehetem meg.

14. Ezeket mind megtenném,
Ha tehetném,
Akármennyire fáj,
De nem merném;

15. Félnék a jövőtől,
Hogy mi lesz utána,
Szükségem van rá,
Senki másra, csak rá.

16. Nem tudom,
Hogy szeret-e,
Hisz idősebb is
Jó pár évvel…

17. Mi az a 10-en
Valahány év?!
Csak egy szám,
Semmit nem ér!

18. Bármit megtennék,
Akármit a világon,
De nem tudnám megmondani
Neki, a szemébe nézve,
Hogy szeretem.

Saját versek - A neved nekem szent

A neved nekem szent

1.    Leírom a neved a homokba,
Tökéletes lett,
De sokan átmennek rajta, s
Tönkreteszik ezt.

2.    Meghasad a szívem,
S újra rendbe hozom,
És megint jó minden,
Vigyázok, rá ne lépjek.

3.    Más megteheti,
S ez jelzi, hogy nincs esély,
De én reménykedem, ezért óvom,
S a hibákat helyrehozom.