Álomlovag
Mind nappal, mind éjjel, mikor fejem álomra hajtom,
Ő az, és senki más, mindig csak őt látom.
Hosszabb haja már-már vicces,
Kecskeszakálla kicsit sem giccses,
De igen, Ő az, akire folyton gondolok.
Látom, ahogy a földre leszállnak az angyalok
És egyszerre kiáltják: jól vigyázz,
Gondold meg újra, mit kívánsz!
Sosem lesz a tiéd, s ez te is tudod, így
Hát mondj le róla, felesleges a kín.
Hunyj szemet a dolog felett, tekints más felé,
Vagy csókold meg ajkait, kezed kezére tevén
Suttogd bele fülébe, mit is érzel igazán,
Akkor aztán békében élhetsz talán.
Ő az, és senki más, mindig csak őt látom.
Hosszabb haja már-már vicces,
Kecskeszakálla kicsit sem giccses,
De igen, Ő az, akire folyton gondolok.
Látom, ahogy a földre leszállnak az angyalok
És egyszerre kiáltják: jól vigyázz,
Gondold meg újra, mit kívánsz!
Sosem lesz a tiéd, s ez te is tudod, így
Hát mondj le róla, felesleges a kín.
Hunyj szemet a dolog felett, tekints más felé,
Vagy csókold meg ajkait, kezed kezére tevén
Suttogd bele fülébe, mit is érzel igazán,
Akkor aztán békében élhetsz talán.
Mind nappal, mind éjjel, mikor álomra hajtom fejem,
Őt látom, s csakis őt, ez a végzetem.
Szúrós borostáján végighúznám kezem,
Azt kívánom, bárcsak folyton itt lehetne velem.
Gyönyörű zöld szeme csillog a napfénytől,
Ajka vértől duzzad, hangja feltör mélyről,
Fognám két kezét, s el nem engedném soha,
Lásd, ettől szenvedek én, s minden ostoba.
2013. 02. 02.
Őt látom, s csakis őt, ez a végzetem.
Szúrós borostáján végighúznám kezem,
Azt kívánom, bárcsak folyton itt lehetne velem.
Gyönyörű zöld szeme csillog a napfénytől,
Ajka vértől duzzad, hangja feltör mélyről,
Fognám két kezét, s el nem engedném soha,
Lásd, ettől szenvedek én, s minden ostoba.
2013. 02. 02.
