Saját verseim - Szörnyeteg

Szörnyeteg

Mindenki szörnyeteg. Ez köztudott.
Ha szomorú vagyok, csak erre gondolok.
Az a szörnyeteg, aki bántja a másikat,
Meg az, aki elrontja az életét oktalan.
Sokáig azt hittem, én vagyok a szörnyeteg,
De azok más életét rontják meg.
Én sosem lennék erre képes.
De valaki nem így gondolja mégsem.
A szörnyetegnek nem számít sosem,
Hogy az általa kiszemelt áldozat mit érez.
Legyez az szeretet, bűntudat vagy bánat,
A szörnyeteg lerombolja a felépített várat.
Az álmokat, az ember reményét,
A boldogan töltött évek emlékét.
Egy perc alatt tönkretesz mindent,
Szavai súlyára ügyet sem vetve.
Sokszor gondoltam arra, mi van, ha mégsem,
Ha nem én vagyok a szörnyeteg, s az emberiség sem?
De vannak emberek, akik igen.
Nevüket inkább nem írom ide.
Csak azt tudom, hogy mindent elrontottak,
S mindezt rám fogják. Habár, mint elmondtam,
Ők tették mindezt velem.
Most már tudom a választ erre.
Ők a szörnyetegek.
De csak mert nem szeretnek.
Ha mégis, azt nem mutatják.
És ez az, ami a legjobban fáj. 

Egy szomorú napomon, 2011. 04. 20. A valaha volt legrosszabb hangulatomban.

Saját verseim - Zöld

Zöld

1.       Fekszem a zöld fűben,
Barátomra gondolok hűen,
Nézem a sötét fákat,
Ahogy egyik öleli a másikat.

2.       Kitépek egy szálat magam mellől,
Ujjaim közt áthúzom, gyűröm,
Majd, mintha felesleges lenne,
Eldobom, hogy éljen.

3.       Behunyom a szemem,
Csendben fekszem,
Élvezem a magányt,
De hiányolom a drágám.

4.       Valaki gyengén simogat,
Mire én elkapom karomat,
Kinyitom a szemem,
S meglátom az idegent.

5.       Egy vidám, zöld szempár mered rám,
Majd közelebb hajol hozzám,
Ajkát finoman az enyémhez érinti,
Majd óvatosan mellém fekszik.

6.       Kezemet fogja,
Szívem a szíve foglya.
Belenézek csillogó szemeibe,
A vér gyorsabban folyik ereimben.

7.       Szívem dobogása gyorsul,
Ahogy egymást keresztezi sorsunk,
Ám ez csak egy álom.
A zöld erdő közepén magamat találom.

Saját verseim - Halálos betegség

Halálos betegség

1.       Ülök a ház előtt a lépcsőn,
Könnyek potyognak az égből,
Sírnak az angyalok, akárcsak én,
Egyedül ülök a kövek tetején.

2.       Kezemet a szívemhez kapom,
Mert hirtelen belehasított a fájdalom,
Könnyekkel küzdve egy kép úszik a szemem elé,
Melyen ketten vagyunk, csak te meg én.

3.       Barátnőm kiszalad a házból,
Kezeivel kétségbeesetten csápol,
Segítségért kiállt,
Míg a társa a kocsival kiállt.

4.       Sajgó szívvel szálltam be az autóba,
Míg egyre csak a kép úszott a tóban,
A tóban, mely a képzeletemben élt,
Ahova lelkem magányában útra kélt.

5.       Az orvos tanakodva méregetett,
Míg a szívem egyre jobban szétrepedt.
Az emléked továbbra is kínzott,
A kép egyre közelebb csúszott.

6.       Több vizsgálat és gyógyszer után is
Ugyanúgy fájt tovább a szív,
Az orvosoknak tárgyalniuk kellett,
Egyikük sem látott még ilyen jelenetet.

7.       Hosszas tanácskozás után,
A legbátrabb orvos, tán,
Közölte velem a rossz hírt,
A szívembe beletalált egy nyíl.

8.       Az emléked továbbra is előttem volt,
A szívem már teljesen kivolt,
Az orvos megállapította, mi a bajom,
Ám gyógymódot ajánlani nem tudott.

9.       „Az ön betegsége nem más,
Mint a ritka, szerelmi hatás,
Sajnálattal kell közölnöm,
Hogy valakibe szerelmes ön.”

10.   „De hát az milyen betegség?” -
Méltatlankodtam én,
Mivel e kór nevét,
Soha életemben nem hallottam még.

11.   „Olyan ez a betegség,
Ami elsősorban támadja az ember lelkét,
A szívét és az agyát,
Ezzel irányítja az egész folyamatát.

12.   A betegség gyógyszerrel
Aligha mulasztható el.
Jobb esetben magától elmúlik,
De ez beletelhet akár évekbe is.”

13.   „És rosszabbik esetben?” -
Sírtam keservesen.
„A rosszabbik esetet jobb,
Ha önnek ma meg sem mondom.

14.   Ha valaki a szerelemből
Önszántából ki nem jő,
Öszintén megvallom, kedvesem,
Az illetőt a halálba kergeti az érzelem.”

15.   Szomorú gondolatokkal teli
Léptem át házam küszöbeit,
Egyre csak te jártál a fejemben,
A fájdalom továbbra is ott tombolt a szívemben.

16.   Leírtam egy lapra az utolsó szavamat,
A párnámra fektettem arcomat,
Könnyes ábrázattal gondoltam még rád,
Majd fájdalommal kisérve egy másik világba léptem át.

17.   A lapra egyetlen szót írtam,
Életem minden fájdalmát vígan,
Mit fontosnak találtam, csakis veled,
A szó nem volt más, mint a te neved.

http://www.youtube.com/watch?v=wf_yKTD2DAU