2011. április 12., kedd

Saját verseim - Halálos betegség

Halálos betegség

1.       Ülök a ház előtt a lépcsőn,
Könnyek potyognak az égből,
Sírnak az angyalok, akárcsak én,
Egyedül ülök a kövek tetején.
2.       Kezemet a szívemhez kapom,
Mert hirtelen belehasított a fájdalom,
Könnyekkel küzdve egy kép úszik a szemem elé,
Melyen ketten vagyunk, csak te meg én.
3.       Barátnőm kiszalad a házból,
Kezeivel kétségbeesetten csápol,
Segítségért kiállt,
Míg a társa a kocsival kiállt.
4.       Sajgó szívvel szálltam be az autóba,
Míg egyre csak a kép úszott a tóban,
A tóban, mely a képzeletemben élt,
Ahova lelkem magányában útra kélt.
5.       Az orvos tanakodva méregetett,
Míg a szívem egyre jobban szétrepedt.
Az emléked továbbra is kínzott,
A kép egyre közelebb csúszott.
6.       Több vizsgálat és gyógyszer után is
Ugyanúgy fájt tovább a szív,
Az orvosoknak tárgyalniuk kellett,
Egyikük sem látott még ilyen jelenetet.
7.       Hosszas tanácskozás után,
A legbátrabb orvos, tán,
Közölte velem a rossz hírt,
A szívembe beletalált egy nyíl.
8.       Az emléked továbbra is előttem volt,
A szívem már teljesen kivolt,
Az orvos megállapította, mi a bajom,
Ám gyógymódot ajánlani nem tudott.
9.       „Az ön betegsége nem más,
Mint a ritka, szerelmi hatás,
Sajnálattal kell közölnöm,
Hogy valakibe szerelmes ön.”
10.   „De hát az milyen betegség?” -
Méltatlankodtam én,
Mivel e kór nevét,
Soha életemben nem hallottam még.
11.   „Olyan ez a betegség,
Ami elsősorban támadja az ember lelkét,
A szívét és az agyát,
Ezzel irányítja az egész folyamatát.
12.   A betegség gyógyszerrel
Aligha mulasztható el.
Jobb esetben magától elmúlik,
De ez beletelhet akár évekbe is.”
13.   „És rosszabbik esetben?” -
Sírtam keservesen.
„A rosszabbik esetet jobb,
Ha önnek ma meg sem mondom.
14.   Ha valaki a szerelemből
Önszántából ki nem jő,
Öszintén megvallom, kedvesem,
Az illetőt a halálba kergeti az érzelem.”
15.   Szomorú gondolatokkal teli
Léptem át házam küszöbeit,
Egyre csak te jártál a fejemben,
A fájdalom továbbra is ott tombolt a szívemben.
16.   Leírtam egy lapra az utolsó szavamat,
A párnámra fektettem arcomat,
Könnyes ábrázattal gondoltam még rád,
Majd fájdalommal kisérve egy másik világba léptem át.
17.   A lapra egyetlen szót írtam,
Életem minden fájdalmát vígan,
Mit fontosnak találtam, csakis veled,
A szó nem volt más, mint a te neved.


http://www.youtube.com/watch?v=wf_yKTD2DAU

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése