Saját versek - Mogyi

Mogyi

E név, Mogyi, mondd, mit jelent neked?
Ha meghallod, egy apró bogyó jut eszedbe.
Ám nekem ez sokkal több,
Egy érző, békés lény, kit apa adott a kezembe.
Barna színű, sok-sok csíkkal,
Csöndes, alig mer mozdulni,
Félénken simul a tenyerembe,
Sípol egyet, ásít, majd elszundít.
Imádja a salátát, paradicsomot, dinnyét,
Ha lehetne, mindig csak ezt enné.
Békés jószág, senkinek sem árt,
Még a légyben sem tudna tenni kárt.
Telnek-múlnak az évek,
S egyre öregszik,
Szeretjük, de tudjuk,
A halál elől senki nem menekszik.
Fáj kimondani, de ez sajnos így igaz.
Alszik. Félek, sosem kel már fel,
Szívem hevesen dobog, mikor bekopogok ajtaján,
Nyújtózva lép ki,
Kétség kívül vidám.
De érzem, sajnos ez a nap más,
Nem merek benézni hozzá,
Bízom benne, csupán alszik,
Imádkozom, hogy ismét halljam sípoló hangját,
Lássam barna szemét, sok ezer csíkját.
Elaludt. S álmában egy olyan világban jár,
Hol nincsen fájdalom, bánat, se halál.

Mogyi tengerimalacom emlékére, aki 2013. 03. 15-én hagyta maga mögött eme világot.
Nyugodj békében, Kicsim! 

2013. 03. 15.