Szotyi
- Igaz rád a neved, kicsim,
Cuki voltál, s nagyon pici,
Alig lehettél két hónapos,
Mikor hazahoztalak a vonaton. - Négy évig voltál velünk,
Bíztál benne, hogy megkedvelünk,
Hiába aggódtál emiatt,
Már első nap szívünkbe loptad magad. - Mindig vidám voltál,
Jöttél felénk és visítottál,
A ketrecre mászva, a rácsot rágva,
Követelted az uzsonnádat. - Ahogy eddig megismertünk,
Téged teljesen megszerettünk,
Mindig felfigyeltünk hívó szavadra,
S vittük máris az ételt számodra. - Hogy ne legyél annyira magányos,
Hoztunk neked egy másik malacot,
Rögtön jóba lettetek,
A másik nélkül féltetek. - Egyik nap nem voltál túl aktív,
S ápoltunk téged, ahogy az ember bír,
Ám a harcban nem te győztél,
S vasárnap délután tőlünk elmentél. - Szörnyen fáj, hogy elhagytál,
De lehet, hogy jobb otthonra találtál,
Ott, ahol minden örökké tart,
A békés, végtelen zűrzavar. - Örökké emlékezni fogunk rád,
A fülemben hallom még a visítást,
Azokat az édes, hívogató szavakat,
Melyekkel becsalogattál mindannyiunkat. - Mindig te leszel számomra az,
Akit ha megláttam, boldog voltam,
Te voltál az egyik legjobb háziállatom,
Emlékedet elveszni sosem hagyom.
Szotyi tengerimalacom emlékére, aki 2011. 06. 05-én távozott el tőlünk. Nyugodj békében!
