What the fuck is wrong with me?!
Jön velem szembe a folyosón.
Rám néz, majd elfordul.
Csöndesen, köszönés nélkül eloson.
Ugyanaz, mindig előfordul.
Lemegyek az ebédlőbe.
Ott ül pár asztallal arrébb.
Egy pillantásra méltat engem,
Majd elfordul, és tovább beszél.
Az órája a mi termünk mellett lesz.
Elegem lett a tétlenségből.
Ránézek és neki integetek.
Amint megpillant, ellép a közelemből.
Vége a sulinak, kinn vagyok az utcán.
Kilép az ajtón és körbenéz.
Meglát engem, de nem figyel rám.
Sapkáját az arcába húzza és lelép.
Kérdem én: mi baja velem?
Annyira fáj, hogy így semmibe vesz.
Talán megbántottam? Nem.
Nem tehetek róla, hogy szeretem.
Keresztül néz rajtam, mint az üvegen,
Pedig nem tudom, mit ártottam neki,
És ilyenkor csak egy mondat jár az eszemben:
Jó’van, hát akkor baszd meg, ****!
