Hazaérek, kész, ennyi volt, ledobom a gatyám,
Egy szál csöcsben táncolok és rázom magam, az ám!
Beállok a zuhany alá és lemosom testem,
A melegtől és edzéstől igen büdös lettem.
Csak úgy csurog le a bőrömről az a sok piszok,
Nem cicózok: szomjas vagyok, tehát csapból iszok.
Kezem végigcsúszik a csupasz, vizes testemen,
Magamat tusfürdővel mindenhol jól bekenem.
Habzik a szappan, csúszik a kád, én meg csak fürdök,
Puszit a tükörképemnek rengeteget küldök.
Bár lenne valaki, hogy lemossa a hátam is,
Mi pattanásoktól ragyás és szúr, mint a tövis.
Mikor készen vagyok, hát, szárazra törlöm magam,
Morcos vagyok, ha látom, hogy vizes lett a hajam.
Felhúzok egy bugyit, de ennyit, és semmi többet,
Még így is morgok magamban: „ez már ruhatöbblet!”
Ugrálok le-fel, hogy megint jól leizzadhassak,
Közben nézem, hogy bogárra nehogy rátapossak.
És íme: újra csorognak az izzadságcseppek,
Az örömtől emiatt én meg csak úgy repesek.
„Végre, amire vártam!” kiáltom az éterbe,
„Jövök, babám, ne aggódj, csak a kályhád fűtsed be!”
Tárt karokkal vár engem a kád és a tusfürdő,
Nincs más, ki kéne nekem, csak a meleg víz, csak ő.
Most kezdhetem elölről az egész procedúrát,
Semmi nem zavar meg, egyedül a szomszéd szól át:
„Jó lenne, kis csillagom, ha folytatná a táncát,
Rég láttam már ily szépen mozgó, fiatal kancát!”
Kap két pofont a megjegyzésért és mert büdögél,
Bedobom a kádba és lefürdetem, amíg él.
Ujjongok, mert sikerült véghezvinnem a tervet:
Végre mindenki tiszta, csak várhatjuk a csekket.
2013. 06. 19.
Egy szál csöcsben táncolok és rázom magam, az ám!
Beállok a zuhany alá és lemosom testem,
A melegtől és edzéstől igen büdös lettem.
Csak úgy csurog le a bőrömről az a sok piszok,
Nem cicózok: szomjas vagyok, tehát csapból iszok.
Kezem végigcsúszik a csupasz, vizes testemen,
Magamat tusfürdővel mindenhol jól bekenem.
Habzik a szappan, csúszik a kád, én meg csak fürdök,
Puszit a tükörképemnek rengeteget küldök.
Bár lenne valaki, hogy lemossa a hátam is,
Mi pattanásoktól ragyás és szúr, mint a tövis.
Mikor készen vagyok, hát, szárazra törlöm magam,
Morcos vagyok, ha látom, hogy vizes lett a hajam.
Felhúzok egy bugyit, de ennyit, és semmi többet,
Még így is morgok magamban: „ez már ruhatöbblet!”
Ugrálok le-fel, hogy megint jól leizzadhassak,
Közben nézem, hogy bogárra nehogy rátapossak.
És íme: újra csorognak az izzadságcseppek,
Az örömtől emiatt én meg csak úgy repesek.
„Végre, amire vártam!” kiáltom az éterbe,
„Jövök, babám, ne aggódj, csak a kályhád fűtsed be!”
Tárt karokkal vár engem a kád és a tusfürdő,
Nincs más, ki kéne nekem, csak a meleg víz, csak ő.
Most kezdhetem elölről az egész procedúrát,
Semmi nem zavar meg, egyedül a szomszéd szól át:
„Jó lenne, kis csillagom, ha folytatná a táncát,
Rég láttam már ily szépen mozgó, fiatal kancát!”
Kap két pofont a megjegyzésért és mert büdögél,
Bedobom a kádba és lefürdetem, amíg él.
Ujjongok, mert sikerült véghezvinnem a tervet:
Végre mindenki tiszta, csak várhatjuk a csekket.
2013. 06. 19.
