Rád gondolok
Itt ülök az asztalnál, nem gondolok másra, csak rád,
Te jársz a fejemben, mert eszméletlenül szeretlek.
Elmondani ezt nem tudom, de bízom benne, hogy tudod,
Mert akkor boldogok lehetünk, s tökéletes lesz életünk.
Telnek a percek, az órák, a napok, és én még mindig csak bambulok,
Nézek ki a fejemből, s látom magam előtt,
Ahogy te más kezét fogod, ahogy őt csókolod.
Szemeim megtelnek könnyekkel, s nem lesz így sem könnyebb,
A szívem ugyanúgy sajog, mint mindig, mikor rád gondolok.
Nem tehetek ellene, te vagy már az életem,
Itt ülök az asztalnál, s nem gondolok másra, csak rád.
Rohannak a napok, a hetek, a hónapok, és én még mindig csak búslakodom,
Eszembe jut, hogy nem szeretsz, hogy magányos vagyok és kedvtelen.
Előveszek egy képet, melyet még én készítettem,
Rólad s rólam, együtt vagyunk rajta,
Emléknek szép a kép, ám az emlék már nem él.
Elképzelni sem tudom újra, milyen volt még karjaidban,
Szorosan megöleltél, percekig el sem engedtél,
Letörölted könnyeimet az arcomról, meghallgattad gondom,
Majd egy csókkal elűzted minden egyes bajom.
Ez már mind csak emlék, többé már nem nézel felém,
Nem látlak már én sem olyannak, mint amilyen velem voltál valaha.
Fáj az emlék, a közös múlt, a lét,
Sírok, ha eszembe jut az a kevés, ami már csak bennem él,
A remény a jövő felé, mely veled együtt ment el rég.
Nem csinálok én semmi mást, csak amit évek óta már,
Itt ülök az asztalnál, s nem gondolok másra, csak rád.
