Saját versek - A szerelem

A szerelem

1.   Mikor azt hiszed,
Hogy itt a világ vége,
Mikor körül nézel,
S  csak a semmit kémleled. 

2.   Mikor van egy ember,
Aki mellett te
Már nem is félsz,
Hiszen ott biztonságban élsz.

3.   Amikor csak rá gondolsz, 
S nélküle csak tombolsz,
Eszedbe jut a semmi,
S könnyeid elkezdenek folyni.

4.   Mikor rossz a kedved,
S magányért epekedsz,
De tudod, ő az egyetlen,
Akit most szívesen
Tudnál magad mellett.

5.   Amikor  tudod azt, hogy
Rajta kívül mindenki gaz,
Mindenki gonosz, unalmas,
S csak a lovagod foglalkoztat.

6.   De tudod, hogy nincs remény,
Mindig van valami tény,
Mely kettőtök közé áll,
S nem engedi, hogy mellette állj.

7.   Valami, ami azt hiszi,
Közétek könnyen befekszik,
S ti lemondtok egymásról.
Nem vagytok bolondok!

8.   Ha szeretitek egymást,
Nincs semmi más,
Csak ti magatok,
Akik tanakodhattok;

9.   Tanakodhattok azon,
Vajon jó úton jártok?
Ha szerelmes vagy,
Ez a kérdés egyszer elhagy.

10. Mikor elmegy melletted,
S te egy mosolyt megeresztessz,
Majd szidod magad,
Mert tudod: ezt nem szabad!

11. Mikor köszönsz neki,
Szemeid is csak nézik,
S egyszerre elkezdessz sírni,
Mert tudod: a szerelem fog a sírba vinni.

12. Nem tudja, hogy szereted,
De ez a legjobb neki s neked,
Mert ha tudná, mit érzel,
Ezentúl tudná, miért nézed.

13. Nem látja az érzésed,
Mert nem őszinte a nézése;
Egyszer, csak egyszer kellene
Őszintén rád néznie,

14. Bele a csillogó szemeidbe,
S máris rájönne,
Te nem a barátja vagy,
Hanem egy őszinte csodálója.

15. Maga az érzés leírhatatlan,
Megfogalmazhatatlan, de igaz,
Tudni fogod, ha tapasztalod,
Mert a szíved nagyon sajog;

16. Fáj, mert nem szeretheted,
Mert idősebb, mert ő nem szeret,
Mert van valakije, mert a törvény
tiltja, mert nem lehet;

17. Mindig van kifogás,
Mindig van ellenvetés, s más,
Mert nem akarja senki
Ezt a dolgot érezni.

18. Félnek az érzéstől,
Nem lépnek le a lépcsőn,
Át egy másik világba,
Hol a boldogság várna.

19. Ám tudjuk, ez nem igaz,
Ha nem szeret téged a gaz,
Csak nézed és tűrsz,
De az érzés elől nem menekülsz.

20. Szeretlek, de nem kéne,
Te nem szeretsz, tudom, de
Bízom benned, s abban,
Hogy egyszer szíved majd miattam dobban.

21. Mert az enyém érted dobog,
Hidd el, a tűz is érted lobog,
Bármit megtennék érted!
Hát ez az, amit én érzek!