Mütyür-Város lakói – Egy szép napon…
Mütyür-város egy békés hely volt, csak a lakói voltak kicsit hangosak. Naponta tartottak házibulikat és egyéb partikat. A polgármester, William Denis türelmes ember volt, de akaratos. Szerette volna megtartani a városa békéjét, ám ezekkel az emberekkel együtt kicsit nehéz dolga volt.
Egyik nap, egy indulatos lakó este 11 körül betelefonált, és felháborodottan bejelentette, hogy nem tud aludni a szomszédban zajló esti bulik miatt. Sokáig tartott, mire a polgármesternek sikerült megnyugtatni őt, és rávenni, hogy vegyen be egy jó nagy adag altatót. Így is tett, nem is telefonált vissza aznap.
A polgármester sokáig gondolkodott azon, hogy vajon mi tévő legyen most. Végül tollat, papírokat és rengeteg borítékot vett elő, és körmölni kezdte a leveleket, melyekben rákényszerítette a lakókat, hogy hagyják el a városát.
Kapott is másnap néhány felháborodott lakótól választ, de végül mindegyik levél ugyanazzal a mondattal zárult: „De ha maga így parancsolja, megtesszük. Viszont látásra!”
Pár nappal később, mikor a polgármester végigment a városán, hogy ellenőrizze, az összes ember elment-e, rájött: azzal, hogy elküldte a lakókat, ő nem maradt más, mint az utolsó élőlény Mütyür-városban. Rájött arra is, hogy akármilyenek is voltak a körülmények, polgármesternek azért jó volt lenni.
Így történt, hogy William Denis, az egykori polgármester egyedül élt tovább saját, kiürült városában.
Dátum nélkül, régebben írt.
