2013. július 12., péntek

Nagy Nyári Nyugat kihívás - 5. nap



Janus Pannonius: Pálhoz
„Verseidet, Pálom, melyeket kijavítani küldtél,
Megjegyzés nélkül visszaadom teneked.
Hopp! Ne örülj, magadat hiu ábrándokba ne ringasd:
Kell-e javítani, hol csapnivaló az egész?”
Rémálom
A kalózok élete sosem volt egyszerű. Mindenki elítélte őket és féltek tőlük. Úgy gondolták, a kalózok nem is igazi emberek, csak korcsok, akik kirabolják az arra járókat és ledurrantják a legénységet. Ha valaki azt mondta, kalóz, a többieknek mindig a mocskos, félszemű, szakadt, borostás férfiak jutottak eszükbe, akiknek egy beszélő papagáj ült a vállukon. Sosem tudták meg, mekkorát tévedtek.


Misi és Feri a hadihajó fedélzetén állt, sörrel a kezükben. A költészetről, a nőkről beszéltek, egyik sem hagyta szóhoz jutni a másikat, folyton egymás szavába vágtak. Misi öltönyt viselt s papucsot a lábán, míg Feri fürdőnadrágban és lakkcipőben feszített. Kicsit összekeveredtek, nemde?
- Hogy néztek ki, fiúk? – károgta a kanári az árbocon csimpaszkodva. Kékes-sárgás- zöldes tollai murisan festettek, egyik szeme fekete sállal volt letakarva. Na, ő volt az igazi kalóz.
- Mi bajod van, Tóni? Valami tán nem tetszik? – kurjantotta oda Misi. – Mert ha gondod van, gyere ide és beszéljük meg! Vagy ahhoz már nincs elég bátorság a lökött fejedben?
A madár ettől megrettenve, krákogva elröppent onnan, vissza sem nézve. Egy pillanattal később fegyverdurranás volt hallható, majd Tóni nyüszítve a hajópadlóra zuhant.
- Átkozott madár! – szitkozódott Feri, miközben zsebre vágta revolverét. – Folytatódhatna a beszélgetés, Mihi?
Csokonai a fejét rázta, szemében sértettség csillant.
- Neked úgy sem elég jó semmi, barátom. Egyik versemmel sem vagy megelégedve teljes mértékben. Ha rajtad múlna, mindegyik át lenne már költve.
- Ez azért így nem igaz! – csattant fel Feri. – Valóban, akadnak dolgok, amikben nem értek teljesen egyet veled, de attól még a verseidhez nem nyúlnék egy ujjal sem, ezt te is tudod!
- Hát persze. – morogta Misi a bajusza alatt. – És mi volt akkor, mikor a kutyámról akartam verset írni? Azt mondtad, badarság. Mikor pedig megmutattam neked a kész művet, minden szóhoz volt valami csípős megjegyzésed. Ezt nevezed te semminek?
- Először is: hogy lehet egy kutyát Márknak hívni? Másodszor meg, a barátod vagyok, csak segíteni akartam.
- Leszóltad a karrieremet!
- Karrieredet? – kacagott Kazinczy. – Egy versed sincs, amelyet rajtam kívül bárki is olvasott volna.
- Majd lesz, ne félj!
- Ó, most félek én csak igazán!
Misinél betelt a pohár; trappolva hagyta maga mögött barátját, s bevetette magát a kabinjába.
- Minden rossznak ó az okozója! – szipogta egy zsebkendőbe. Oldalára feküdt s szundítani kezdett.


Mikor Misi felébredt, egy üzenet várta az ágya mellett, melyet Feri írt.
- Bocsáss meg, barátom, elszaladt velem a ló. Szeretnélek kiengesztelni valahogy. Holnap kikötünk és elviszlek egy bárba! Egy igazi bárba! Mit szólsz hozzá? Addig is, kérlek, ne haragudj rám, s vedd úgy, hogy mindent megbántam, amit mondtam!
- Naná, a ló szaladt el veled! Hah! Inkább a maradék eszed!
Persze Misi értékelte a gesztust. Kikászálódott az ágyából s elindult a hajóorrhoz Feri felé.
Barátja felmászott a korlátra, kitárta karjait, s énekelni kezdte a Titanic főcímdalát.
- Misi, leszel Leo?
- Menj a csudába, Kate! Mennyit ittál? Úgy látom, a józanság sem a megfelelő szó az állapotodra. Kérlek, mondd, hogy maradt még a rumból!
- Abból éppenséggel nem, de azt hiszem, találsz még egy üveggel a Puffin lekvárból a raktárban. Ágyő, drágám!
Feri levetette magát a vízbe, s egy percig fel sem jött az óceán felszínére. Mikor végre felbukkant, megragadta a korlátról lelógó kötelet s húzni kezdte a hajót. Úgy tett,, mintha neki lenne köszönhető, hogy haladnak a vízen.
- Meg vagy húzatva, Feri? Még a végén egy cápa gyomrában végzed! Azt akarod, hogy verset írjak a tragikus halálodról?
- Isten ments! Annál szörnyűbb halottgyalázást elképzelni sem tudnék! Akkor már inkább ölj meg!
- Bár megtehetném! De már van egy priuszom, és abban biztos lehetsz, hogy a börtönbe nem megyek vissza!
Ám ekkor már csak a hullámoknak beszélt; Feri elmerült.


Misi felriadt álmából. Úgy gondolta, ennél rosszabb nem történhetne vele. Verejtékben úszott, szíve sebesen dobogott. Azonnal kagylót ragadott s Feri számát tárcsázta. Későn vette észre, hány óra van; addigra barátja már felvette a telefont.
- Mi az ördög…?
- Hát élsz? Igazán te vagy az?
- Nem, hanem Mary Kate Olsen!
- Nincs olyan szerencséd neked! – nevetett Misi a megkönnyebbüléstől. – Holnap… vagyis ma, ugye akkor találkozunk?
- Persze! Bolond vagy? Ja, és viszem a verseid javított változatait. Most hagyj aludni. – azzal lecsapta a kagylót.
- A pimasz! – szitkozódott Misi. Azért boldog volt, hogy csak álmodott; valóban szörnyen festett abban a szedett-vetett ruházatban.


2013. 07. 12.

3 megjegyzés:

  1. Hát ez most nagyon fájt XDDD Komolyan, egyetemi AU, kávéházi AU, és most kalózok... mi jöhet még? Jaj imádom, és elképzelem, ahogy Kazinczy énekli a Titanic főcímdalát... óó mondtam már, hogy imádom ezt a párost?

    VálaszTörlés
  2. Ebbe aszt mindent belekevertél... Puffin lekvár xD huh na jó így hajnali egykor nem tudok már mit írni de szakadtam.. ettől a fluff naptól mindenki bekattant xD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Figyelj... este 11kor írtam meg. Szerinted én mennyire voltam már pihent? xD

      Törlés