Nem muszáj…
1. Kerestem a vak szerencsét,
Mert sosem adatott meg nekem,
S mikor megtaláltam végre,
Egy ilyen csodával áldott meg.
2. Még csak alig ismertem,
Már tudtam, szeretem,
És Ő is így gondolhatta,
Mert láttam rajta.
3. Mikor rávette magát,
És megszólított,
Mély hangja elvarázsolt,
Szavai meghatottak.
4. Nem emlékszem arra,
Hogy mit mondott,
Minden olyan gyorsan történt,
Gondolkodni sem hagyott.
5. De nem is kellett gondolkodnom,
A válasz ott volt a nyelvem hegyén,
Közelebb jött, átölet,
Majd elment.
6. Beértem ennyivel egyelőre,
Le voltam foglalva;
Enyém lett az,
Akiért annyit fohászkodtam!
7. Elöntött az öröm, a boldogság,
S a szerelem, mert szeretett,
És reméltem, örökre megmarad,
De nem vettem biztosra.
8. A döntés az enyém volt,
És én elfogadtam, mert hittem,
Hogy ami most elkezdődött,
Örökké tart majd.
9. De mindennek egyszer vége szakad,
De nem gondoltam volna,
Hogy ilyen hamar.
Mert nem hívott fel.
10. Pár nap múlva sem,
Pedig reméltem,
Hogy keresni fog.
De nem.
11. Már lemondtam róla teljesen,
Mikor megcsörrent a telefon,
Ő keresett,
S bocsánatét esedezett,
Mert megbántotta szívemet.
12. Egy hang belül azt mondta,
Nem muszáj vele lennem,
De hiába az okos ész,
az érző szív ezerszer többet ér.
13. Ám gondolkodnom kellett,
Hisz nem vehettem biztosra,
Hogy szeret,
De én reméltem.
14. Napokig nélkülöztem őt,
Válasz nélkül,
Mert ott hagyott engem,
A gondolatok, szavak erdejében.
15. Tanácstalanul,
Szeretete nélkül.
De én szerettem.
És egyre csak az járt az eszemben:
Nem muszáj szeretnem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése