A canterville-i szellem
2. fejezet
Aznap éjszaka rettenetes vihar volt, de ezt leszámítva semmi ijesztő nem történt. Másnap reggel azonban, mikor a család lement reggelizni, megint megtalálták a borzalmas vérfoltot a padlón. Washington másodjára is eltávolította, ám másnap reggel megint ott volt a folt. Harmadik nap a folt újra ott volt, pedig előző éjjel Mr Otis maga zárta be a könyvtárszobát.
Másnap reggel már nem kételkedtek a szellem létezésében. 11 órakor a család aludni ment, ám nem sokkal később Mr Otis felébred egy erős zajra, ami a szobájuk előtt, a folyósóról jött. Fém csörrenésének hangzott, ami folyamatosan közelebb jött. Kb 1 óra volt. Szóval Mr Otis felkapta a papucsát, odament az ajtóhoz és kinyitotta. Közvetlenül előtte állt a szellem – szemei vörösek voltak, mint az égő szén, hosszú, ősz haj lógott a vállainál, csuklóján és bokáján láncok voltak.
„Óh jajj, Sir, be kellene olajoznod azokat a láncokat, mert emellett a zaj mellett, ami bejön a szobánkba, nem lehet aludni. Ezért hoztam neked ezt az üveg olajozót, és szívesen adok még, ha kell.” Azzal Mr Otis lerakta az üveget a padlóra, becsukta az ajtót és visszament aludni. A szellem megdöbbent, egy pillanatra mozdulatlanná vált, majd hallatott egy dühös morgást. Abban a pillanatban az ikrek megjelentek a folyósón és hozzávágtak egy nagy párnát. A szellem sietve elszökött a falon keresztül, és a ház újra csendes lett.
Amikor a szellem elérte a kamráját, vett egy mély levegőt. Még sosem kezeltek ilyen módon egy szellemet eddig!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése