A canterville-i szellem
4. fejezet
5 napig a szellem el sem hagyta a szobáját. Nagyon kimerült és álmos volt, a bordái is meg voltak zúzódva. Szintén feladta a vérfolttal való munkálkodást. Ha az Otis családot nem érdekelte már a vérfolt, akkor nem érdemelték meg. Azonban a szellem ott kóborolt a házban, de beolajozta a láncokat, hogy ne keltsen azokkal zajt. Viszont az ikrek még mindig ugratták őt. Kifeszítettek köteleket keresztül a folyósón, amin ő a sötétben átesett, vagy elcsúszott a vaj-folton, amit a lépcsőfokokra kentek. Ez nagyon idegesítette a szellemet, és eldöntötte, hogy megtanítja az ikreket, hogyan kell valakit halálra ijeszteni. Egész nap erre a nagy eseményre készült, és éjjel, negyed 1-kor kisurrant a szobájából és végigsiklott a folyósón. Amikor elérte az ikrek szobáját, az ajtót résnyire nyitva találta. Azért, hogy nagyon megijessze a fiúkat, lassan nagyobb rést nyitott az ajtón, ám ekkor egy vízzel teli kancsó esett a fejére, amitől bőrig ázott. Az ikrek nevetésétől zengett a ház, közben a szellem elmenekült.
Feladta annak a reményét, hogy valaha is megvicceli ezt a neveletlen, amerikai családot. És mivel mostmár tartott az ikrektől, olyan halkan siklott végig a folyósókon, amennyire csak tudott. Egyik éjjel, szeptember 19-én lement a könyvtárba, hogy megnézze, maradt-e valami nyoma a vérfoltnak. Hajnali negyed 3 lehetett, és azt hitte, már mindenki alszik, amikor a sarokból 2 alak, kezeiket a fejük fölött lóbálva rohantak felé, és ordították a fülébe, hogy „BOO”. Teljes pánikban – ami ezen körülmények között természetes volt – a szellem visszahátrált a szobájába.
A történtek után nem lehetett őt többé éjjel látni. A félelemtől érezte, hogy többé nem lesz képes előjönni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése